2012. december 17., hétfő

Decemberi olvasnivaló

2012-ben a családkutatás nagyon sok kulturális rendezvény tematikájában visszaköszönt. Ez alól az Országos Levéltár (2012 októbere óta Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MNL-OL) sem volt kivétel.
Egyre több cikk jelenik meg a témához kapcsolódóan. Most két érdekességet hozok a mandiner blogról.
Rajcsányi Gellért Neked a családfád? című írása a familysearch.org-ban rejlő lehetőségekről ír bővebben, míg Bakodi Péter cikke (Ősök, család, génkoktél) a DNS-alapú családkutatást járja kicsit körül. Mindkettőt érdemes elolvasni.

2012. november 27., kedd

Őszi kényszerszünet

Sajnos az október-novemberünk nem úgy telt, ahogy terveztem (azaz nem családkutatással).
A férjecském kórházban van több, mint egy hónapja, így egyelőre csak vágyakozva gondolhatok azokra a megfejtésre váró enigmákra, amik az elmúlt hónapok kutatásai során kibomlottak. Pedig több ilyenem is van...
Amíg újra rendbe rázódunk, itt egy érdekes cikk, amit Alma blogján, a Pszichoblo'gián találtam: A családfák gyökerei és új hajtásai - a családfa festés módszere a családterápiában

2012. szeptember 17., hétfő

Rovásírás az anyakönyvi forrásokban?


Az elmúlt heteket aktív családfa-kutatással töltöttem, főleg a www.familysearch.org weboldal használatával. 
Családfánk elkészítése évekbe fog telni, ezt már most tudom. Akár aggasztó is lehetne, hogy a munkának eddig még mennyire nincs látszatja, vagy legalábbis hogy a BLOGON még mennyire nincs. De nem csüggedek, hiszen  egyre-másra nyitom meg az új excel-füleket a családfáról vezetett táblázatomban, ahogy egyre inkább ágazik szerteszét a sok családrész - hát mi ez, ha nem ígéretes fejlemény? :-) 

Igen, ez tényleg egy pepecselős munka. Főleg úgy, hogy engem az adatok mögött megbújó, rég elfeledett emberek érdekelnek. Azok az ősök, akinek a létem köszönhetem... Éppen ezért azt érzem, nem elégedhetek meg annyival, hogy megtudom, ki mikor született és házasodott és mikor lett gyermeke. Ennél több érdekel. Az életkörülményeik, a lehetőségeik, a körülöttük zajló történelem. És még annyi minden más is érdekelne, ó istenem... És ez mind idő-idő-idő.

Úgyhogy addig is, míg értékelhető bejegyzés születik a blogra (hamarosan, ígérem), ajánlom mindenki figyelmébe Zsupos Zoltán kollégám írását. Ma jelent meg a levéltári honlapon, én meg a szerző engedelmével közzétettem a blogomban.

Hogy miért érdemes elolvasni? Mert egy tapasztalt családfa-kutató tollából született a bejegyzés. És mert olyan érdekes kutatási csemegéről szól, mint hogy egyes forrásokban hogyan fordulhatnak elő ... dobpergés-dobpergés-dobpergés ... rovásírásos bejegyzések!

A cikk a Magyar Országos Levéltár honlapján olvasható, a Jelen a múlt jövője című rovatban. Vagy ide kattintva.

Szeretettel ajánlom.

2012. július 13., péntek

Szlovákmagyarok


Még mindig készülődök, feldolgozok...
És addig is beillesztek ide egy dokumentumfilmet (2) és az alkotóval készített interjút (1).  A filmet, azaz a Szlovákmagyarokat családom egy részének érintettsége miatt választottam. És a rendező-alkotó, Galán Angéla személyisége miatt. Tanulságos.

Ó, és még egy technikai észrevétel: a filmeket elkezdtem egy új oldalon is külön gyűjteni, ez a "filmek motiváció gyanánt" nevet viseli és a "családkutatás" főcím alatt lehet rákattintani.

(1)


(2)

2012. június 25., hétfő

Emilia Fox családkutatási epizódja

Addig is, amíg a privát családfám állítgatom, megnézek olykor egy-egy epizódot a brit Who do you think you are sorozatból. Jellemzően olyanokat, ahol a hírességet ismerem, természetesen.

Ez a rész (8. évad, 5. epizód) a legújabb szerzeményem, itt Emilia Fox brit színésznő kutatja ki családja művészetekhez kötődő kapcsolatait. (Emiliát a BBC-féle hatrészes Büszkeség és Balítéletből ismerhetjük, ő játszotta a bájos ifjú Miss Georgiana Darcy-t.)

Az angol nyelvű epizód itt nézhető meg:

2012. június 20., szerda

Adatrögzítés, ahogy most állok

A hétvégén a szüleimnél jártunk. Számomra ma már sajnos ők az idős generáció, illetve mellettük a nagynénéim. Az eggyel korábbi generáció még 18 éves korom előtt elment, négy nagyszülőmből például csak egyet ismertem, az anyai nagymamámat. (Generációs kortársai közül születésemkor még további két családtag élt, nagypapám két lánytestvére. Mire kicsit megformásodtam és emlékezni is tudtam már, csak egyikőjük maradt: anyai nagypapám húga.

Ahogy ezt a korábbi bejegyzés végén jeleztem, szüleimnél jártamkor a diktafonos megoldást választottam: a beszélgetés így spontánabb lett (azaz el tudtunk feledkezni arról, hogy egy hangrögzítő is jelen van a beszélgetésben, mit passzív harmadik fél) és jóval asszociatívabb.

Most a hanganyagokat (egyet Anyával, egyet Apával készítettem) felmentettem két tárhelyemre. Ezek közül az egyik egy a közös Google Drive könyvtár, ahová mindent feltöltök - ha úgy tetszik, ez lesz a családi emlékezet központi adatbankja... :-) A hozzáférési jogosultság egyelőre az enyém, a férjemé és a szüleimé, de ez persze a kutatás előrehaladtával a rokonaimra is kibővül majd. A másik tárhely egy biztonsági tároló, ilyenre minden hivatalos és fontos irat rögzítésénél amúgy is szüksége van az embernek.

A munka oroszlánrésze most jön majd: kivonatos formában rögzítem szépen egy Word-dokumentumban az elhangzottakat. A végeredmény elkészültével végre nekiláthatok annak is, hogy a családtagoknak külön-külön fejezeteket szentelve elkezdjem a személyre bontott családfát. Nekem ugyanis evvel a kutatással nem elsősorban adatok felkutatása a célom. Vagy rokonoké. (Bár örülni fogok, természetesen, ha ez is sikerül.) Nem, az elsődleges cél a megismerés vágyából fakad: tudni szeretném, hacsak tudni lehet, hogy milyen emberek voltak. Mik voltak a tettek, amik nevükhöz fűződnek. Mi volt a foglalkozásuk? Milyen miliőben élték az életüket? Hogyan haltak meg? (A betegség önmaga is sokat árul el egy emberről.)

Úgyhogy azt hiszem, most egy kis háttérmunka következik. De azért hamarosan jelentkezem.