A hétvégén a szüleimnél jártunk. Számomra ma már sajnos ők az idős generáció, illetve mellettük a nagynénéim. Az eggyel korábbi generáció még 18 éves korom előtt elment, négy nagyszülőmből például csak egyet ismertem, az anyai nagymamámat. (Generációs kortársai közül születésemkor még további két családtag élt, nagypapám két lánytestvére. Mire kicsit megformásodtam és emlékezni is tudtam már, csak egyikőjük maradt: anyai nagypapám húga.
Ahogy ezt
a korábbi bejegyzés végén jeleztem, szüleimnél jártamkor a diktafonos megoldást választottam: a beszélgetés így spontánabb lett (azaz el tudtunk feledkezni arról, hogy egy hangrögzítő is jelen van a beszélgetésben, mit passzív harmadik fél) és jóval asszociatívabb.
Most a hanganyagokat (egyet Anyával, egyet Apával készítettem) felmentettem két tárhelyemre. Ezek közül az egyik egy a közös Google Drive könyvtár, ahová mindent feltöltök - ha úgy tetszik, ez lesz a családi emlékezet központi adatbankja... :-) A hozzáférési jogosultság egyelőre az enyém, a férjemé és a szüleimé, de ez persze a kutatás előrehaladtával a rokonaimra is kibővül majd. A másik tárhely egy biztonsági tároló, ilyenre minden hivatalos és fontos irat rögzítésénél amúgy is szüksége van az embernek.
A munka oroszlánrésze most jön majd: kivonatos formában rögzítem szépen egy Word-dokumentumban az elhangzottakat. A végeredmény elkészültével végre nekiláthatok annak is, hogy a családtagoknak külön-külön fejezeteket szentelve elkezdjem a személyre bontott családfát. Nekem ugyanis evvel a kutatással nem elsősorban adatok felkutatása a célom. Vagy rokonoké. (Bár örülni fogok, természetesen, ha ez is sikerül.) Nem, az elsődleges cél a megismerés vágyából fakad: tudni szeretném, hacsak tudni lehet, hogy milyen emberek voltak. Mik voltak a tettek, amik nevükhöz fűződnek. Mi volt a foglalkozásuk? Milyen miliőben élték az életüket? Hogyan haltak meg? (A betegség önmaga is sokat árul el egy emberről.)
Úgyhogy azt hiszem, most egy kis háttérmunka következik. De azért hamarosan jelentkezem.
